Mindenkinek vannak olyan szokásai, amik nem kedveznek különösebben a békés, nyugodt életnek. Minél több rossz szokást tartunk meg és gyakorlunk, annál inkább a rabjukká válunk, mígnem a végén azonosulunk velük, és a kritikákra már csak a vállunkat rántjuk, hogy persze, “de én ilyen vagyok”. Az emberi elmére sok minden hat: képek, szagok, hangok, érzések, érzelmek, félelem, vagy éppen ezek hiánya. A szokásaink, akárcsak az elménk, fejleszthető. Minden olyat kizárhatunk az életünkből, amelyek visszahúznak minket, és idegenek a valódi, boldog énünktől. Íme a legfontosabbak:
A panaszkodás az egyik legelterjedtebb emberi szokás, egyben ez az egyik legárulkodóbb jele annak, hogy felelősségvállalás és konkrét cselekvés helyett másban keressük a hibát, egyszerűen a körülményeink áldozatává válunk. Megoldás: Ahelyett, hogy a körülmények áldozatának tekintjük magunkat, vegyük kezünkbe sorsunk irányítását.
A halogatás végül mindig intenzív szorongáshoz vezet. Megoldás: Ha tudjuk, hogy meg kell csinálni egy feladatot, ne tologassuk magunk előtt. Vegyünk egy mély lélegzetet, és tegyük, amit tenni kell!
Rágódni a múlton, aggódni a jövőn a legalattomosabb szokások. A félelem nagyon szereti ezeket a szokásokat, mert így állandó terrort tarthat az elménkben. Ha a múlt és a jövő között őrlődünk, soha nem leszünk a jelenben, márpedig mindenünk, amink van, az csak a jelen pillanatában van. Megoldás: A múltat engedjük el, emlékként kezeljük, és a múlt hibáira úgy tekintsünk, mint bölcs oktatómesterekre, amelyek alapján okos döntéseket hozhatunk a jelenben.
Az önbizalomhiány valójában állandó szorongást jelent. Nehezen döntünk, cselekszünk, s ha mégis sikerül, akkor könnyen feladjuk. Túlzottan aggódunk, különösen figyelünk a környezetünk véleményére, vagy súlyosabb esetben engedjük, hogy ránk is erőltessék azt. Kudarc, csalódás esetén sokáig az események hatása alá kerülünk, és hajlamosak vagyunk az összeomlásra. Megoldás: Ne keressük a hiányosságokat, mert a elménk is a negatív dolgokkal kezd el azonosulni, a pozitív dolgokra próbáljunk meg fókuszálni.
Azon aggódni, hogy mit gondolnak mások már csak azért is felesleges, mert talán meglepő ezt hallani, de az idő nagy részében az égvilágon senki semmit nem gondol rólunk, ellenkezőleg, a többiek is pont azzal vannak elfoglalva, hogy mi éppen mit gondolunk róluk. Amit szerintünk mások gondolnak rólunk, azt valójában mi gondoljuk magunkról. Megoldás: Egy csomó mentális energiát megspórolni azzal, hogy elvonatkoztatunk mások velünk kapcsolatos vélt gondolataitól.
A felesleges kiadások esetében nem kell túl sok magyarázat. Az időnk nagy részét olyan dolgok vásárlására, vagy a vásárlásra szükséges pénz előteremtésére (sokszor az eladósodás árán is) fordítjuk, amelyek azon kívül, hogy az önérzetünket növelik, semmi másra nem jók. Megoldás: Nem a tárgyak tesznek azzá, akik vagyunk, enélkül is teljes a személyiségünk, egyéniségünk.
A pletykálkodás a másik szintén gyakori rossz szokás, amit azért teszünk, hogy ezzel eltereljük magunkról a figyelmet. Megoldás: másokról való puszta feltételezések helyett objektív információkat keresése. Baj esetén kibeszélés helyett együttérzés mutatása.
Szüntelenül csak a munka is válhat rossz szokássá. A hivatás az élet része, de szükséges pihennünk, kikapcsolódnunk is. Megoldás: Meg kell találnunk a választ a kérdésre: ”Az életünk végén azt fogom jobban sajnálni, hogy nem dolgoztam még többet, vagy azt, hogy nem töltöttem több időt a szeretteim és a barátaim körében?”
