Hazánkban a vályogból építkezésnek évszázados hagyománya van, főleg a régi falusi parasztházak vonatkozásában. A jól szigetelő - télen meleg, nyáron hűvös - 'vályogtechnika' manapság újra a figyelem központjába került, de kerti bútorként alkalmazása alig ismert, pedig az óceánon túl nagyon elterjedt.
A bútorok fő alapanyaga a vályog, ami agyagos föld, szalma és víz keveréke. Készítésének egyik változata, hogy szalmabálát bevonják dróthálóval, fóliával, és erre kerül a tapasztás, jó vastagon, míg a másik, hogy kőből kirakják nagy vonalakban a kívánt formát, és erre kerül lekerekítésként a vályogmassza.
Kombinálható kerti sütővel is, így akár fűtött pad is készülhet, aminek lényege, hogy egy lemezboltozattal, vagy más módszerrel a pad belsejében üreget alakítanak ki, néhány jól irányzott szellőzőlyukkal, miután gyakorlatilag alágyújtanak az ülőfelületnek. Az ősztől tavaszig tartó hűvös napokon igen kellemes lehet, az így kialakított ülőfelületre letelepedni pl. a gyerekekkel való kerti hógolyózás alkalmával.
Az ilyen kerti bútor készítésénél figyelni kell arra, hogy ne legyen a felületen mélyedés, amiben a csapadékvíz megülve kárt okozhat, és ugyanezen okból mindenképpen több rétegben kell lefesteni. A kész építmény lassú kiszárítása szintén nagyon fontos, így elkerülhető a berepedezés, ami szintén a csapadékvíz beszivárgása miatti károsodásához vezethetne.
