Első pillantásra talán üvegszobroknak gondolnánk az alábbi képeken látott alakzatokat, de nem, csupán - Ronny Tertnes norvég fotós ultragyors kameráján művészien rögzített - vízcseppek.
Ötletekkel: olcsóbban élhetünk! Kreatívan: szebb környezetben! Újrahasznosítva: ükunokáinknak is lesz hol élniük!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: különleges víz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: különleges víz. Összes bejegyzés megjelenítése
2022. január 20., csütörtök
2021. július 7., szerda
Minivízesés és tó készítése
Kevesen gondolnának arra, hogy a ragasztópisztoly minivízesés készítésére is alkalmas lehet, pedig igen, és az alábbi képsoron lnyomon követhetők a munkamenet lépései is. Szükséges alapkellékek még a különböző méretű kavicsok (de felhasználhatók kagylók, csigaházak is), apró növények/selyemvirágok. Ízlés szerint esetleg kék festékkel a 'víz' és 'vízesés' színezhető is.
2020. február 8., szombat
Víz és szobor
Földünk az űrből lenyűgöző látványt nyújt. Otthonunk, a kék bolygó 75%-át víz borítja: folyékony, légnemű vagy fagyott formában, s ez mindennek az alapja, amit életnek hívunk. Nem csoda tehát, ha a művészeti ágakban is megjelenik a víz, az alábbi képeken éppen szobrokhoz kapcsolódóan, magának a létnek sokféle összefüggésében.
2013. július 1., hétfő
Kányádi Sándor: A tenger
Nagy ember a tenger, nagyon nagy.
Minden gondolat súlya, mélye,
súlyosan mélyül hozzá mérve.
Emberként él, emberként érez,
nincsen fogható erejéhez.
Láttam, hajnalban a napot égre emelte:
izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra,
s ő, a tenger-ember, higgadtan a horizontra passzította.
Aztán, mint egy nagyapó, fecsegett, magyarázott,
mikor ölébe hulltak a hálás, ujjongó sirálysikoltások.
Van derűje, van humora.
Hangja némelykor nagydob, máskor fuvola.
Nyugalma is emberi, szelíd nyugtalanság.
Bőszült ember, hogyha felbosszantják.
Ó, mennyire ember!
Minden gondolat súlya, mélye,
súlyosan mélyül hozzá mérve.
Emberként él, emberként érez,
nincsen fogható erejéhez.
Láttam, hajnalban a napot égre emelte:
izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra,
s ő, a tenger-ember, higgadtan a horizontra passzította.
Aztán, mint egy nagyapó, fecsegett, magyarázott,
mikor ölébe hulltak a hálás, ujjongó sirálysikoltások.
Van derűje, van humora.
Hangja némelykor nagydob, máskor fuvola.
Nyugalma is emberi, szelíd nyugtalanság.
Bőszült ember, hogyha felbosszantják.
Ó, mennyire ember!
Nem békül, csak a maga szabta renddel.
A partja, amilyennek ő akarja. -
Nem a hajókért van, a hajók születtek érte,
s belevész, ki másképpen remélte.
A partja, amilyennek ő akarja. -
Nem a hajókért van, a hajók születtek érte,
s belevész, ki másképpen remélte.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)