Remek nyári ötlet, ami gyerekeknél és felnőtteknél is működik.
Olyan helyet válassz, ahol legalább napi 6–8 órát süt a nap, mert a napraforgó itt tud igazán gyorsan és egyenletesen magasra nőni. A kör mérete akkor kényelmes, ha középen marad akkora hely, ahová befér egy szék vagy egy pokróc: nagyjából 2–3 méter átmérő már „kuckónak” érződik, de kisebb kertben egy 1,5–2 méteres körrel is működik.
Érdemes előre kijelölni a kört egy zsinórral vagy slaggal, majd a gyűrű sávjában fellazítani a talajt és bekeverni egy adag komposztot. A magokat 2–3 cm mélyre vesd, és a fal vastagságát azzal szabályozd, mennyire sűrűn ültetsz: ha sűrűbb, „zártabb” falat szeretnél, menjenek közelebb egymáshoz, ha levegősebb, akkor hagyj nagyobb helyet. A bejáratot már most hagyd ki, különben később nehéz lesz „ajtót vágni” a dzsungelben.
Sokat segít, ha a kör köré 3–4 karót teszel, és lazán körbefuttatsz egy madzagot a növények magasságának felénél. Nem kell szorosra húzni, csak annyira, hogy a fiatal száraknak legyen mihez támaszkodniuk, amíg megerősödnek.
Az első 1–2 hétben a legfontosabb a rendszeres öntözés: ilyenkor még a gyökér sekély, később viszont inkább ritkábban, de alaposabban érdemes locsolni, hogy mélyre menjen a gyökér.
Ha sok mag kel ki, nyugodtan válogass: amikor már látod, melyik palánta erős és egyenes, a gyengébbeket ritkítsd ki, így a megmaradók nem fogják egymást nyomni, és magasabb, stabilabb „falat” adnak. A gyűrűt mulccsal is letakarhatod (fűnyesedék, szalma), mert a napraforgó alatt később tényleg olyan a hangulat, mint egy mini dzsungelben – és nem jó móka benne gyomlálni.
A nyár közepére ez már valódi búvóhely, gyerekvár, titkos olvasósarok vagy egy csendes kerti ülőhely, ahol a virágfejek lassan a fény felé fordulnak.
