Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!

Megbántottak? Lépj túl rajta,

ne mérgezze lelkedet!

Engedd el és ne vidd tovább

bánatodat, terhedet!

Gondold végig, kit is mérgez,

a harag, az indulat?

Emelkedj a bántás fölé,

védjen meg az öntudat!

Belemenni a játszmába,

az csak neked ártana,

energiád megcsappanna,

és az egód játszana.

Csatázni és háborúzni,

erről szól ma a világ!

Ne engedd a gyűlölködést

ilyen könnyen hatni rád!

Bocsáss meg a másik félnek,

és nem is kell tudnia!

Teremts békét a lelkedben,

a fénybe kell jutnia!

Saját dühöd téged bánt csak,

s ha nyugalmad nem leled,

haragoddal a szívedből

kiürül a szeretet.

Gondolj arra, aki bántott,

ennél többet nem tudott,

ennél jobbra nem képes még,

ha ily döntésre jutott.

Nem számít, hogy más mit gondol,

te csak érezd jól magad,

ne zárd harag ketrecébe

lelkedben a madarat!

Kalitkában nem tud szállni,

megbénul a képzelet,

bocsáss meg és éld nyugodtan,

boldogan az életed!

Szabadítsd fel önmagadat,

engedd el azt, ami fáj,

ne lehessen teremtésnek

harag és düh, akadály!

Szabadítsd fel a lelkedet,

tisztítsa meg szeretet.

Hidd el, ez a legtöbb,

amit Isten érted tehetett!

Engedd el, tanulj belőle,

s az utadon lépj tovább,

fordítsd fejed a fény felé,

s inkább éld meg a csodát!

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,

mikor önmagamra sehogy sem találok,

mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,

amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,

mikor a barátok más utat keresnek,

mikor az igazság elveszíti arcát,

amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,

mikor nem lelem a régi boldogságot,

mikor hátba támad az, akiben hittem,

mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,

megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?

Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,

ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,

mikor az utamon csak csoszogva lépek,

mikor azt is látom, másnak még nehezebb,

mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,

mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?

Mikor egész világ omlik össze bennem,

amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,

mikor segítenem kell a panaszkodót,

mikor én vagyok csak utolsó reménye,

akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,

amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,

mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,

mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Aranyosi Ervin: Van ki veled érez!

 Van ki mindig veled érez,
s nem érdekli kincs, s vagyon.
Veled fekszik, veled ébred,
minden fázós hajnalon.
 
Aki látja, hogy mélyen vagy,
s nincs reményed, nincs hited.
Ki osztozik fájdalmadban,
s meggyógyítja szép szíved.
 
Követi a lábad nyomát,
hogyha kell utat mutat.
Veled sír az éjszakában,
s ha vidám vagy, jól mulat.
 
Ha a létet is feladnád,
felrázza a lelkedet.
Kinek nem csak ócska frázis,
igaz szó a szeretet.
 
Ha kutyád van, gazdagabb vagy,
mint kit felvet pénz, s vagyon.
Vele jutalmaz az élet,
általa élsz gazdagon.
 
Hát becsüld meg a kutyádat,
mert ő hálás, s hisz neked,
kitartásért kijár neki
barátság, s a tisztelet…

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,

ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.

Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,

hangjából kicsendült az érző szeretet.

Lágyan becézte, mi útjába került,

jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,

ami megszülte, mint élő gyermeket.

Engedte futni a nagyvilágba el,

s remélte, életében saját útjára lel,

hogy megtalálja, s megéli vágyait,

amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,

élő világot hagyott maga mögött.

Kergette vágya, s élvezte az utat,

hiszen az út az, mi mindent megmutat.

Élvezte minden percét, vidáman dalolt,

a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,

lét alkotáshoz használt élő hitet,

fel sosem adta, lelkesen dolgozott,

megélte élőn létét, világot alkotott.

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,

ahogy a víz szaladt tovább.

Aranyosi Ervin: Mit is jelent a szó: Anya?

Mit is jelent e szó: Anya?

Az élet kincse, aranya,

a világ legszebb ékköve.

s ha bánt a sorsod, még jön-e?

Simogató, puha tenyér,

mely kell, mint egy falat kenyér!

A varázsszó, mely biztató,

felemelő, szívig ható.

– Mit is jelent e szó: Anya?

Puha fészek, meleg tanya.

Hol elbújsz a világ elől,

s biztos lehetsz szíve felől,

akár te mész vagy Ő jön el,

megvigasztal, körül ölel.

– Mit is jelent e szó: Anya?

Gyermekkort, s nincsen alkonya,

mert olyan hosszú, addig ér,

amíg a szíve elkísér.

Amíg a szíve adni bír,

veled nevet, vagy érted sír.

– Mit is jelent e szó: Anya?

Mondat igéje, alanya,

s a mondat az csak rólad szól,

s kérdezd bátran, s ő válaszol.

Tőle kaptad a nyelvedet,

és még mi mindent ad neked?

Az Anya, nem egy szó csupán,

ne értelmezgesd csak bután,

e szónak mély tartalma van,

nem is mondjuk ki hasztalan.

Hisz nyomában élet terem,

száz csoda történik velem.

Hát mondogatnám estelig,

s a szívem érzéssel telik,

s rájövök, üres minden szó,

mert szóval ki nem mondható:

– Mit is jelent e szó: Anya?

forrás

Aranyosi Ervin: Álomország tengerpartja

Álomország tengerpartján,

álmodban jártál-e már?

Álomvilág minden kincse,

hogy felfedezd, arra vár.

Kicsiny kunyhó a fövenyen,

– körülötte pálmafák.

Kívül cseppnyi, belül tágas,

elfér benne a világ.

Amire épp szükséged van,

hipp-hopp máris ott terem,

nem kell érte útra kelni,

át a kéklő tengeren.

Behunyt szemmel kitalálod,

s láss csodát és ott lehet!

Álmaidnak nincs határa,

egyedül a képzelet.

Aranyosi Ervin: Gólya, gólya

Gólya, gólya, hosszú lábú,

vörös csőrű, széles szárnyú,

Fészket rakó, kelepelő,

csőrében békát cipelő.

Helyben lakó, költözködő,

szomszédjával kötözködő,

fiókákat felnevelő,

későn nyugvó, korán kelő!

A képek rákattintással 1600x900 méretre nagyíthatók.

forrás

Aranyosi Ervin: Stoppos

Lestoppoltam, Ő meg felvett,

sólyom szárnyon utazom.

Csak azt tudnám, mit ehet,

egy ilyen potyautason?

Persze, tudom, hogy szép vagyok,

s lám, milyen a szerelem.

Ám amíg száll, nem mondom el,

hogy Ő nem a zsánerem…

Aranyosi Ervin: Baráti ölelés

Mit szólnál egy öleléshez,

jól esne az te neked?

Bele lenne csomagolva

barátság és szeretet.

Az ölelés azért csodás:

szívünk, lelkünk benne van.

Nem is értem, miért félnek

kipróbálni annyian?

Aranyosi Ervin: Visszatérünk e világba

Elszállt az élet, a rigó maradt…

Nézi a lélek az élő madarat.

– Mi is voltunk e világban lakók,

jegyeink már nem visszaválthatók…

De jövünk még, hisz a lélek szabad,

csodálunk még élőn szép madarat,

vagy talán épp majd madarak leszünk,

ha lelkünkre egy új gúnyát veszünk…

forrás