Csipeszekből nyári ajtódísz

Kartonpapír karíkán lévő festett facsipeszek, a ráragasztott, tengert idéző kagylókkal, horgonnyal, bárki által könnyen elkészíthető nyári ajtódísz lehet. Lehet csemegézni az ötletekből.

forrás

Szent Iván éj

Bár nem ez a nyári napforduló, Szent Iván éjjelét mégis június 23-áról 24-ére virradóra ünnepeljük. És, hogy jön ide Keresztelő Szent János? Miről is szól ez a tüzes-mágikus éjszaka?

Szent Iván éjszakája, ha nem is a legrövidebb, viszont a nyár legizgalmasabb éjjele. Népszokások, hiedelmek garmadája kapcsolódik ehhez a titokzatos ünnephez. A nyárközép napja szinte az összes európai kultúrában szorosan kapcsolódik a Naphoz, a fényhez, pontosabban a fénynek, az életnek és a világosságnak a győzelméhez a sötétség, az elmúlás és a gonosz erői felett.

Nem véletlen, hogy a Szent Iván-éji hagyományok, rítusok középpontjában éppen a fényhozó tűz áll. A pogányok legfőképp a tűzzel segítették a világosság harcát a sötétséggel szemben. A falvakban, városokban hatalmas örömtüzek égtek, de nem volt ritka a dimbes-dombos vidékeken lángoló kerekek legurítása egy-egy magaslatról.

A tűz átugrálásához is több hiedelem kötődik. Szerelmi ügyködés folytán a szerelmeseknek együtt vagy külön-külön kellett átugraniuk a szerencsét hozó lángok felett, melyek így messze űzték tőlük a rosszat. De a tüzet kézen fogva átugró szerelmeseknek a tűz termékenységet is hozhatott. Sőt, van olyan mágikus bűbáj is, amely szerint, ha a furfangos leányzó a kiszemelt gatyamadzagját megszerezte, amit utána elégetett, örökké magához láncolhatta.

Tartja magát az a hiedelem is, ha egy cetlire olyan dolgokat írunk fel, amelyektől meg akarunk szabadulni – pl. szegénység, rossz gondolatok – a Szent Iván-éji tűzbe dobva, mindez a múlté lesz. Viszont fordítva is működik: ha pozitív kívánságokat, életcélokat tartunk a lángok fölé, azok is valóságokká válnak. Vagy nem. De legalább reménykedhetünk benne.

Úgy tartották, hogy a Szent Iván-i tüzek egészségvarázsló jelleggel is bírnak. A tűzbe vetett almáról például azt gondolták, ha valaki eszik belőle, nem betegszik meg. Az asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, és ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Sőt, állítólag Szent Iván varázsos éjjelén még a gyógyfüvek is megszólalnak, és elárulják az arra érdemeseknek titkaikat.

A néphit szerint ezen a varázslatos éjszakán bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. A vágyak teljesülnek. Vigyázzunk hát, mit kívánunk. Előbújnak rejtekhelyükről a manók, boszorkányok, tündérek, koboldok és mindenféle csodás lények. Álom és valóság összekeveredik. E különös, bűbájjal, delejjel meghintett éjszakának talán az egyik legszebb összegzése és bemutatása, Shakespeare Szentivánéji álom című műve.

Tengert idéző asztaldísz

Miután az üvegpoharak törékenyek, előfordul, hogy a készletből már csak egyetlen darab marad. Ilyenkor gondoljunk a funkció váltására, mert - amint az alábbiakban is látható - nagyon hangulatos gyertyatartó asztaldíszt készíthetünk belőle. Ez esetben egy nyári, tengerpartot idéző dekorációról van szó, de bármely évszakot, vagy ünnepet megjeleníthetjük - saját elképzelésünk szerint - hasonló módon.

Jelen esetben a 'tengert' kékre (pl. porítva hozzá kevert szemhéjpúderrel) festett  só alkotja, de amennyiben a naturális megoldásokat jobban kedveljük, pótolhatjuk finom homokkal is, de akkor a gyertyát is ahhoz harmonizáló színben válasszuk meg. A sónak, vagy homoknak - a csatolt sablon szerint - kartonpapírból kis tartályt kell készítenünk, arra ügyelve, hogy a belső kör mérete megegyezzen a pohár szájának alapméretével. Az így kivágott kartont a szaggatott vonalak mentén bevagdaljuk és a szeletkéket visszahajtogatjuk, hogy épp beférjen a pohárba, majd a külső oldalán kétoldalú ragasztószalaggal rögzítjük. Miután a kívánt dekorációs elemeket (ragasztóval egymáshoz is rögzíthetjük őket) beleraktuk, óvatosan ráhelyezzük a poharat. Végül a pohár szélén körbe tekerve (és ragasztóval rögzítve) zsinórral fedjük el a kilátszódó kartonpapírt. Ugyanígy zsinórral dekoráljuk a pohár talpára helyezett gyertya alját is. Óvatosan, a vízszintet megtartva tegyük az asztaldíszünket a kívánt helyre.

forrás

Szabó Lőrinc: Nyár

Nyár. Kert. Csönd. Dél.

Ég. Föld. Fák. Szél.

Méh döng. Gyík vár.

Pók ring. Légy száll.

Jó itt. Nincs más

csak a kis ház.

Kint csönd és fény.

Bent te meg én.

forrás

Nyár

Nyár. Mi jut eszünkbe erről? Legtöbbeknek talán a kánikula, esetleg a zivatarok. Na, és persze a szabadság, a pihenés, a nyaralás. Én most szándékosan más ihletettségű képek válogatásával kívánok boldog nyarat. Olyan gyönyörűségek ezek, ami mellett valószínűleg nap mint nap elmegyünk és nem veszünk tudomást róluk, vagy ami még rosszabb, városi betonrengetegben élve részünk sem lehet a látványban.

forrás

Dinnyemustra

Nyári melegben a jól behűtött dinnye fogyasztása nem csak hűsít, de a szervezetünkból izzadással elvesztett folyadékot vitaminokkal, ásványi anyagokkal dúsítva pótolja. Csökkenti a vérnyomást, ezáltal jót tesz az érfalaknak, a szívnek. Nagy víztartalma révén átmossa a vesét, a húgyutakat, vízhajtó hatása az ödémás panaszokat mérsékli. Jót tesz az izületeknek, gyulladáscsökkentő hatása is van. Serkenti az emésztőrendszer működését.

Ahhoz viszont, hogy finoman édes dinnyét válasszunk, érdemes figyelni arra, hogy a földdel érintkezett része minél nagyobb és minél sárgább legyen.

forrás

Baka István: Évszakok

Tavasz

Márciusban még kisbaba, de gyorsan

kibújnak hóvirág-tejfogai,

áprilisban kamaszodik – az arca

rügyek pattanásaival teli,

s májusra nagylány – napsugár-sütővas

bodorítja orgona-fürtjeit,

egész nap magát cicomázza, s éjjel

a hold tükre előtt biggyeszkedik.

Nyár

Hajtják a szél csikósai a búza

kalász-sörényes, vad méneseit,

s már dől a zápor, s fürge tűi a

rét ingét virágosra hímezik.

De most a felhő köpenye a villám-

varrás mentén megreccsen s fölhasad,

s házából, hol duzzogva ült, a rongyot

összesöpörni kiszalad a Nap.

Ősz

Tegnap még puha tenyere a Szélnek

kérges lett mára, a simogatásnak

nem örül senki, – hát dühbe gurul,

és végigpofozza a tájat.

Tegnap zöld volt a lomb, s a fák között

tarkán cikázott a madárhad,

tarkállik most a lomb, de közte már

nem szállnak, csak az árnyak.

Tél

Varjakkal gombolt hó-kabátba

bújt a rét, de csak didereg,

ránk a forgószél teker sálat,

mégis majd megvesz a hideg.

Míg be nem fed a hó, s az orrunk

répává nem dagad vöröslőn,

szánkóval, sível ki a dombra! –

ott fölmelegszünk rögtön.

Lombgereblye ajtó-, kapu-, vagy kerítésdísz

Az elhasználódott lombgereblyét semmi szín alatt ne dobjuk ki lomtalanításkor, mert ahogyan az alábbi képen is látható, ajtó-, kapu-, vagy kerítésdíszként újrahasznosítható. Itt éppen őszi 'felöltőjében' látható, de az évszaknak megfelelően bármilyen természetben található örökzöldekkel, bogyókkal, vesszőkkel, száraz növényekkel, levelekkel, de akár selyemvirágokkal is dekorálható, kreativitásunk szerint.

forrás: Pinterest

Jegeskávé

Nyári kánikulában jól esik egy pohár jegeskávé, aminek a gyors elkészítéséhez remekül hasznosíthatjuk az alábbi ötletet. A munkamenet a képsoron lépésről-lépésre nyomon követhető.

forrás

Vadvirágok

A szerelem nem melegházi növény, hanem vadvirág, amelyet egy esős éjszaka, egyórai napfény kelt életre; vad magból sarjad és vad szél űzi végig az úton. Ezt a vadvirágot, ha történetesen kertünk kerítésén belül virul, növénynek nevezzük, ha azon kívül, gyomnak, de akár növény, akár gyom, illata és színe mindig vad.

(John Galsworthy: Szerelem)

forrás

Négy évszakos ajtódísz

Ha meg szeretnénk spórolni, hogy évszakonként másik ajtódíszt készítsünk, az alábbi  - könnyen megvalósítható - ötlettel megoldható. Gyakorlatilag zsákvászon szalagból (egyéb, nyers színű textil is megfelel, de akár a megunt farmernadrág is újrahasznosítható erre a célra), szivacsrúdból (vagy készen kapható polisztirol koszorúalapból) és szalagból - a képsoron nyomon követhető módon - elkészítjük a koszorút, amin a dekorációt (örökzöld, toboz; selyemvirágok; őszi falevelek, bogyók stb.) az évszakok váltakozásával cseréljük. 

forrás

Tavaszi, nyári ajtódíszek

Nem ördöngösség az ajtódíszek az elkészítése, csak a fantáziánkat kell használni, és körülnézni otthon, hogy mi az, ami rendelkezésünkre áll hozzá. Jól jöhet például egy régi táska, egy színes esernyő, melyeket a képen látható módon megtöltünk selyemvirágokkal. Ha pedig ragaszkodunk a hagyományos kerek formához, nos ugyanazokat a selyemvirágokat egy vessző-, vagy egyéb koszorúalapra is elhelyezhetjük. Amennyiben pedig ügyesen horgolunk, az utolsó fotón látottak alapján nagyon szép kézimunkás ajtódíszünk is lehet.