Szabó T. Anna: Angyalok

Puha ködbe

burkolózva

mint a téli

csillagok

néznek –

titkon sejted őket –

gyermekarcú

angyalok.

Érthetetlen,

hallhatatlan,

csöndbe mártott

dallamok –

fellegekből

leskelődő

láthatatlan

angyalok.

Kormányos Sándor: November volt...

November volt már, reszketős,

vacogtak mind a kertek

s a lúdbőrző zsombékos vizek

fehér ködöt leheltek

.

A csupasz fákon búskomor

némaság ült s a gallyak

törékeny gyászát károgták a

határban űzött varjak.

A bánat szállt majd elrepült

s a szétkárogott csendbe

már úgy hulltak a percek mintha

a holnap lenne benne.

November volt, a szél sodort

didergő, furcsa álmot

mely télről dalolt és ringatott

egy hófehér világot.