Szent Iván éj

Bár nem ez a nyári napforduló, Szent Iván éjjelét mégis június 23-áról 24-ére virradóra ünnepeljük. És, hogy jön ide Keresztelő Szent János? Miről is szól ez a tüzes-mágikus éjszaka?

Szent Iván éjszakája, ha nem is a legrövidebb, viszont a nyár legizgalmasabb éjjele. Népszokások, hiedelmek garmadája kapcsolódik ehhez a titokzatos ünnephez. A nyárközép napja szinte az összes európai kultúrában szorosan kapcsolódik a Naphoz, a fényhez, pontosabban a fénynek, az életnek és a világosságnak a győzelméhez a sötétség, az elmúlás és a gonosz erői felett.

Nem véletlen, hogy a Szent Iván-éji hagyományok, rítusok középpontjában éppen a fényhozó tűz áll. A pogányok legfőképp a tűzzel segítették a világosság harcát a sötétséggel szemben. A falvakban, városokban hatalmas örömtüzek égtek, de nem volt ritka a dimbes-dombos vidékeken lángoló kerekek legurítása egy-egy magaslatról.

A tűz átugrálásához is több hiedelem kötődik. Szerelmi ügyködés folytán a szerelmeseknek együtt vagy külön-külön kellett átugraniuk a szerencsét hozó lángok felett, melyek így messze űzték tőlük a rosszat. De a tüzet kézen fogva átugró szerelmeseknek a tűz termékenységet is hozhatott. Sőt, van olyan mágikus bűbáj is, amely szerint, ha a furfangos leányzó a kiszemelt gatyamadzagját megszerezte, amit utána elégetett, örökké magához láncolhatta.

Tartja magát az a hiedelem is, ha egy cetlire olyan dolgokat írunk fel, amelyektől meg akarunk szabadulni – pl. szegénység, rossz gondolatok – a Szent Iván-éji tűzbe dobva, mindez a múlté lesz. Viszont fordítva is működik: ha pozitív kívánságokat, életcélokat tartunk a lángok fölé, azok is valóságokká válnak. Vagy nem. De legalább reménykedhetünk benne.

Úgy tartották, hogy a Szent Iván-i tüzek egészségvarázsló jelleggel is bírnak. A tűzbe vetett almáról például azt gondolták, ha valaki eszik belőle, nem betegszik meg. Az asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, és ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Sőt, állítólag Szent Iván varázsos éjjelén még a gyógyfüvek is megszólalnak, és elárulják az arra érdemeseknek titkaikat.

A néphit szerint ezen a varázslatos éjszakán bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is. A vágyak teljesülnek. Vigyázzunk hát, mit kívánunk. Előbújnak rejtekhelyükről a manók, boszorkányok, tündérek, koboldok és mindenféle csodás lények. Álom és valóság összekeveredik. E különös, bűbájjal, delejjel meghintett éjszakának talán az egyik legszebb összegzése és bemutatása, Shakespeare Szentivánéji álom című műve.

Őszi tökdíszek

Manapság a tök már az ősz szimbólumává is vált, a kert, terasz, de akár a lakás hangulati díszítő eleme lett. Ismerjük a tökfaragás, a töklámpák történetét, amelyek a babona szerint megvédik az embereket a rossz szellemektől. Amint az alábbi képeken is látható, a tököt azonban nem csak faragni, de festeni is lehet, ez esetben sokkal barátságosabb kinézetű dekorációnk lesz.  

forrás

Időjósló névnapok

Keresztény húsvéti asztaldísz

A keresztény embereknek a húsvét a legnagyobb ünnepük. Nagypénteken, a keresztre feszítését követően Jézus Krisztus ugyan kínhalált halt, de harmadnapon - húsvét vasárnap - halottaiból feltámadt, aminek első tanúi a Szent Sírhoz érkező asszonyok voltak, akik azt nagy meglepődésükre üresen találták. A Biblia szerint Jézus kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.

Az alábbiakban néhány keresztény hit szerinti asztaldísz és azok elkészítési módja látható.

forrás

Ősi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,

és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.

Legyen áldott eddigi utad,

és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,

hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a Nap sugara,

és melegítse fel szívedet,

hogy lehess meleget adó forrás

a szeretetedre szomjasoknak,

és legyen áldott támasz karod

a segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,

minden hozzád fordulónak,

legyen áldást hozó kezed

azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,

légy vigasz a szenvedőknek.

Légy te áldott találkozás

minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár

minden hibád, bűnöd, vétked,

hiszen aki megbocsátja,

végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás

fájdalomban, szenvedésben,

örömödben, bánatodban,

bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,

őrizze meg kedvességed,

őrizzen meg Önmagadnak

és a Téged szeretőknek.

forrás

A hónapok régi magyar nevei

 

Angyalok

Nos, hogy léteznek-e angyalok, vagy sem, azt mindenkinek a hitére bíznám, de az tény, hogy olykor-olykor a képzeletünk megjeleníti őket az égbolton. Ilyenkor magunk is meghökkenve csodálkozunk rá, hogy milyen csodálatos a világ, s ezzel az a felhőangyal már megtette a kötelességét.

forrás

Hasznosítsd újra: NÉPI HIEDELMEK

Falusi gyermekkoromból még emlékeimben élő népi hiedelmeket idézek fel. Hinni nem, de megőrizni mindenképpen érdemes őket!

Fiatal lányok a család idős tagjai által megrágni már nem tudott, ezért levágott kenyér és almahéjat is örömmel megették, mert ettől váltak szép pirospozsgássá.

Ha eladó lány összetörte a tükröt, akkor bizony 7 évig nem ment férjhez.

Társaságban az asztalon felborult pohár keresztelőt, gyermekáldást jelentett annak, aki felé folyt a tartalma.

Ugyan csak a család szaporodását jelentette, ha gólya szállt a háztetőre, csűrre.

Várandós asszonynak nem volt tanácsos visszataszító dolgokra nézni, nehogy a születendő gyermeke is olyan legyen.

A kisbaba bölcsőjébe egy gerezd fokhagymát rejtettek szemmel verés ellen.

Ha a kisbaba sokáig sírt, nyugtalan volt, bizonyosra vették, hogy valaki (akár tudtán kívül is) szemmel verte. Ilyenkor valahogyan el kellett érni, hogy ugyanaz a személy ölbe vegye a gyereket, hogy levegye róla a rontást.

Ha tűzrakás közben, vagy a tűzhely levegőztetőjén szaporán pattogott a szikra, akkor bizony nem volt tanácsos a ház asszonyával ujjat húzni, mert borsos kedvében járt.

Amikor idegen volt a háznál, sepregetni nem illett, azt jelentette, hogy kisöprik a vendéget.

Elreped tányér, kicsorbult pohár szerencsétlenséget hozott a házba, minél előbb meg kellett tőle szabadulni.

Kést éjszakára elől hagyni annyi, mint beinvitálni az ördögöt.

Szúró, vágó szerszámot nem illett kölcsönkérni, főleg nem ajándékba adni, mert elvágta a barátságot.

Ha valahová indulván már átlépve a küszöböt elhagyták a házat, nem volt tanácsos valami elfelejtett dolog miatt visszamenni, mert szerencsétlenség követhette utána az útján.

Betegség esetén az ajándékba kapott népi orvosságot (gyógynövény főzeteket) sosem köszönték meg, nehogy elveszítse gyógyító erejét. 

Ha halott volt a háznál (régen otthonában volt kiterítve egészen a temetésig), az órát meg kellett állítani (mert egy itt lakó szíve is megállt), a tükröt pedig egy fekete kendővel le kellett takarni (hogy a lelke szabadon tudjon távozni, ne kösse gúzsba a tükörképe, ami akkor látszott, amikor utoljára belenézett.

Az elhunyt lelke a hiedelem szerint addig állt őrt a temetése után a temető kapujában, amíg az oda temetett következő halotté fel nem váltotta.