Venger Debóra: Szerelem

hozzád húz eltaszít

összezúz szétszakít

idehúz odahúz

szétszakít összezúz

letaglóz felemel

szívembe hőt lehel

kitölti életem

nem más ez - szerelem

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,

akarsz-e mindig, mindig játszani,

akarsz-e együtt a sötétbe menni,

gyerekszívvel fontosnak látszani,

nagykomolyan az asztalfőre ülni,

borból-vízből mértékkel tölteni,

gyöngyöt dobálni, semminek örülni,

sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,

havas telet és hosszu-hosszu őszt,

lehet-e némán teát inni véled,

rubin-teát és sárga páragőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,

hallgatni hosszan, néha-néha félni,

hogy a körúton járkál a november,

az utcaseprő, szegény, beteg ember,

ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,

hosszú utazást, vonatot, hajót,

karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz játszani boldog szeretőt,

színlelni sírást, cifra temetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,

játékban élni, mely valóra vált?

Virágok közt feküdni lenn a földön,

s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Különlegesen megkapó fotók a világból

 Egy falusi fiatalember kóbormacskákat ment meg az áradások során. - India

A felekezeti temetőkben eltemetett katolikus nő és protestáns férje sírjain elhelyezett síremlékek. - Hollandia

Egy tűzoltó vízzel itatja a bozóttüzek során megmentett koalát. - Ausztrália

Leao nevű kutya második egymást követő napon ül a földcsuszamlás során meghalt gazdája sírjánál - Brazília

Naplemente a Marson

forrás

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,

ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.

Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,

hangjából kicsendült az érző szeretet.

Lágyan becézte, mi útjába került,

jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,

ami megszülte, mint élő gyermeket.

Engedte futni a nagyvilágba el,

s remélte, életében saját útjára lel,

hogy megtalálja, s megéli vágyait,

amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,

élő világot hagyott maga mögött.

Kergette vágya, s élvezte az utat,

hiszen az út az, mi mindent megmutat.

Élvezte minden percét, vidáman dalolt,

a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,

lét alkotáshoz használt élő hitet,

fel sosem adta, lelkesen dolgozott,

megélte élőn létét, világot alkotott.

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,

ahogy a víz szaladt tovább.

Vízcsepp 'szobrok'

Első pillantásra talán üvegszobroknak gondolnánk az alábbi képeken látott alakzatokat, de nem, csupán - Ronny Tertnes norvég fotós ultragyors kameráján művészien rögzített - vízcseppek.

forrás

Kányádi Sándor: Valami készül

Elszállt a fecske,

üres a fészke,

de mintha most is

itt ficserészne,

úgy kél a nap, és

úgy jön az este,

mintha még nálunk

volna a fecske.

Még egyelõre

minden a régi,

bár a szúnyog már

bõrét nem félti,

és a szellõ is

be-beáll szélnek,

fákon a lombok

remegnek, félnek.

Valami titkon,

valami készül:

itt-ott a dombon

már egy-egy csõsz ül:

Nézd csak a tájat,

de szépen õszül.

Profilkontúr falikép

Amennyiben bármely családtagunkat profilból lefényképezzük, a fotót megfelelő méretűre nagyítottan kinyomtatjuk, majd a kontúrvonalak mentén körbevágjuk és egy vékony deszkalapra helyezve fekete festéket viszünk fel a környezetére, akkor az alábbi képen láthatóhoz hasonlatos faliképet kapunk. A képsoron lévő bemutatótól eltérően javasolnám, hogy a fotót könnyen eltávolítható kétoldalú ragasztószalag darabokkal rögzítsük, így az ecsettel történő festéskor nyugodtan keresztülhaladhatunk rajta, de még egyszerűbb, ha szórófestéket használunk.
Ajándékötletnek is kiváló.

forrás

Családi fotós karácsonyfadíszek

Az alábbiakban láthatónál szebb karácsonyfadísz egészen biztos, hogy nem létezik, sőt azt gondolom ajándék sem. Szuper az ötlet, tényleg arról szól, ami a karácsony lényege: a családról, az összetartozásról, a szeretetről. Főleg most a világjárvány idején, amikor nem is mindenki tudja együtt tölteni az ünnepet szeretteivel.

A megvalósításhoz a családtagok fotóit nyomtatták papírra és vágták ki kör alakzatban. A kivágott fotókkal azonos méretű falapkákat a szélén egy helyütt kilyukasztottak, majd szórófestékkel beszíneztek, a másik oldalra pedig felragasztották a fotókat, végül pedig a függesztéshez keskeny bőrcsíkot fűztek át rajta. 

Könnyítésül megjegyzem, hogy a kerek falapocskák kartonpapírral is helyettesíthetők, a szórófesték helyett pedig akrilfesték, vagy öntapadó tapéta is alkalmazható (sőt, úgy is meg lehet oldani, hogy mindkét oldalára fotó kerüljön), és a bőrszíj is pótolható keskeny szalaggal, spárgával, vagy fonállal.

forrás

Baka István: Évszakok

Tavasz

Márciusban még kisbaba, de gyorsan

kibújnak hóvirág-tejfogai,

áprilisban kamaszodik – az arca

rügyek pattanásaival teli,

s májusra nagylány – napsugár-sütővas

bodorítja orgona-fürtjeit,

egész nap magát cicomázza, s éjjel

a hold tükre előtt biggyeszkedik.

Nyár

Hajtják a szél csikósai a búza

kalász-sörényes, vad méneseit,

s már dől a zápor, s fürge tűi a

rét ingét virágosra hímezik.

De most a felhő köpenye a villám-

varrás mentén megreccsen s fölhasad,

s házából, hol duzzogva ült, a rongyot

összesöpörni kiszalad a Nap.

Ősz

Tegnap még puha tenyere a Szélnek

kérges lett mára, a simogatásnak

nem örül senki, – hát dühbe gurul,

és végigpofozza a tájat.

Tegnap zöld volt a lomb, s a fák között

tarkán cikázott a madárhad,

tarkállik most a lomb, de közte már

nem szállnak, csak az árnyak.

Tél

Varjakkal gombolt hó-kabátba

bújt a rét, de csak didereg,

ránk a forgószél teker sálat,

mégis majd megvesz a hideg.

Míg be nem fed a hó, s az orrunk

répává nem dagad vöröslőn,

szánkóval, sível ki a dombra! –

ott fölmelegszünk rögtön.