Ha ismerőseim körében kertről esik szó, többnyire ezek az ismérvek merülnek fel: vidék, családi ház. Pedig a kertnek nem ezek az elsődleges kellékei, hanem: természet, lelkület, igény, elhatározás, kitartás. Bizonyítékul szolgálnak az alábbi képek, amelyek szinte talpalatnyi helyen létrehozott kis oázisokat mutatnak be. Sajnos, nem túl gyakoriak, mert a városi erkélyekre felpillantva inkább az ott felhalmozott lim-lomok szomorú látványa jellemző. Pedig a virágmag nem kerül sokba, és az a pár liter víz sem, amit a naponkénti locsolásuk igényel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése