Ez a 19. század végi fotó hűen dokumentálja, hogy a gízai Nagy Szfinx évezredeken át szinte teljesen a sivatagi homok fogságában volt, gyakran csak a feje látszott ki. Korábban a szobor teste teljesen rejtve volt, a homoktenger pedig közvetlenül a nyaka alatt hullámzott, amely megvédte az eróziótól, de egyben el is rejtette.
A szobor szisztematikus feltárása és a homok alól való kiszabadítása hosszú évtizedekig tartott, és csak a 20. század elejére fejeződött be teljesen, feltárva a mai napra ismert, lenyűgöző monumentális szobrot, amely így szabadon állva a sivatag és az emberi kitartás évezredes küzdelmének eredménye.
