Ma is nehezen alszol el, akárcsak tegnap, és nem hagyod,
hogy lélegzetedbe rejtőzzenek a konokká vált sóhajok.
Azon mi volt, már nem tűnődsz, a fakult képek közt elveszett
illúziókért visszamenni kár volna, s ma már nem lehet.
Ha készülődő éj ölén jársz, zötyögős, kátyús rossz úton,
napjaid nyugodt, kerek csöndjét gurítod át az álmokon...
