Sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
milyen ott - az ég alatt,
hol semmi nincs, de néhanap
hív a fény és húz az Otthon,
tenyeremben apró sorsom -
súlya - toll, hát lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé...
utolsó szó - Istené.
(A világ legmagasabb épületei.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése