Ma öt hónapja, hogy kicsi Pamacsom kutyusangyalka lett (bár életében is angyal volt), de még csak mostanában gyűjtöttem erőt, hogy ne csak a lelkem emlékeiben lássam őt, hanem megnézzem a videóit is. Gyönyörű dalt találtam a búcsúzáshoz, annak is érdemes meghallgatni, aki nem érti a mély köteléket kutya és ember között.
"Valaki megkérdezte a jó Istent, hogy miért nem élnek a kutyák olyan hosszan, mint az emberek. A válasz az volt, hogy az embereknek sok évtizedre (sőt lélekvándorlással több földi életre) van szükségük, hogy megtanuljanak önzetlenül szeretni, a kutyák viszont ezzel a képességgel születnek, s rövid földi létük alatt erre tanítják az embert is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése