A tojáshéjakat egy kartondobozban gyűjtögessük - akár hónapokon keresztül - s miután jól kiszáradtak, zúzzuk össze. Az aprítás - attól függően, hogy nagyobb, vagy apróbb darabokat szeretnénk - történhet egy zacskóba téve fakanállal veregetéssel, esetleg nyújtófát átgörgetni rajta, vagy le is darálhatjuk. Minél finomabbra van őrölve, annál hamarabb lebomlik.
Kiváló tápanyagforrása lehet a kalciumdús talajt kedvelő szobanövényeknek és a haszonnövényeknek egyaránt.
Hogy a megfelelő pH-t megteremtsük mindenképp figyelnünk kell a növényeink és a talaj optimális kalcium igényére is, mivel a kalcium, lúgos kémhatást eredményez. A növények jelentős része az enyhén lúgos talajban jól érzi magát, ám az ennél erősebben lúgos kémhatású közegben már nem szeret és nem is tud megélni.
Egy egyszerű próbával meg tudjuk nézni, hogy szükség van-e kalcium pótlásra. Veszünk egy mogyorónyi földmintát és konyhai ecettel meglocsoljuk. Ha a talajban jelen van a mész, akkor pezsgést vált ki az ecet, ennek mértékéből következtethetünk arra is, hogy mennyire lúgos a talajunk. Tehát, ha nincs vagy nagyon kicsi a pezsgés akkor érdemes kevés tojáshéjat adagolni a talajba, persze abban az esetben, ha az ültetni kívánt növényeknek ezzel kedvezünk, azaz igénylik a kalciumot is a növekedéshez.
A paradicsom például bő terméssel hálálja meg a kalciumdús talajt, de rózsa és a fikusz is nagyon kedveli. A muskátli nitrogéndúsabb igényű, ezért földjébe kávézaccal vegyítve adagoljuk, amit dús virágzással hálál meg.
Ha a nagyobb darabokra tört tojáshéjat a kerti növényeink köré szórvjuk, a mesztelen csigákat is távoltartják.
