Varrtak már tenéked színaranyból ruhát,
napsugárból, melyen csak a szellő fut át?
Ki készített neked fellegből kabátot,
hogy szürkének láthasd az egész világot?
Van, mikor Holdból szőtt, ezüstös kendődben
érzed a végtelent, hogy léted időtlen...
Rózsaszín ecsettel festik meg az inged
azért, hogy szebb legyen a szerelmes filmed!
Elkészítették már pirosból a cipőd,
amit a szerelem végső soron kinőtt!
Bágyadó égnek a kékje a nadrágod,
s általa érzed, hogy van sok jó barátod!
Esőnek szőnyegén néha által léphetsz,
ég könnye a könnyed, ilyen ez az élet...
Fejedre természet sapkát varr a zöldből,
hogy minél tisztábban gondolkozz a Földről!
Hónak fehérjéből készüljön a fátylad,
higgy az igazságban, ne maradjon látszat!
Fekete leplével érkezik az éjjel,
válladra terülve csendes szóval kérlel...
Száz színű ruhádat Isten varrja néked,
lényeg, hogy maradjon az egyéniséged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése