Unom már a sárgát nagyon,
senyvedek a tűző napon,
imbolygok a létra fokán,
piszokul fáj már a bokám.
Én festek, s a férjem pihen,
tudom, máshol nincs is ilyen,
de ez nálunk természetes,
odabenn már fő a leves.
Ő a szakács, én a festő,
sütni főzni sose rest ő,
elfáradt, mert reggel mosott,
a szennyestől padlót fogott.
Aztán sütött meggyes pitét,
megkopasztott három csibét,
s mivel nehéz minden fazék,
megsínylette azt a derék.
Fekszik most, de fő a leves.
Fél kettőre készen leszek;
füvet nyírok, metszek, ások -
kertészt hívnak bezzeg mások!
Nem baj az, ha elfáradok,
mert én semmit fel nem adok,
kivéve a fogyókúrát,
nem bírom a gyalogtúrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése