Majd kékre festem az eget
Ha jönnek az őszi fellegek
És újra zöldre a mezőt
Ha dérrel lepi be az ősz
Ha felhők mögé bujdosott
Az égre festem a napot
Ha minden besötétedett
Majd festek újra fényeket
Ha a szél hoz jégesőt
Festek a kert fölé tetőt
Ha már seholsem találtok
Én festek nektek virágot
Ha nincs hol melegednetek
Festek egy jó nagy tüzet
S ha senki senkit nem szeret
Festek majd piros szíveket.
(Nem csak a vers, de a csatolt festmény is Sike Márta Magdolna alkotása.)
