Oldalak

▼
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Reményik Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Reményik Sándor. Összes bejegyzés megjelenítése
2024. augusztus 31., szombat

Reményik Sándor: Egy lélek állt...

›
Egy lélek állt az Isten közelébe' S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt a...
2024. május 31., péntek

Reményik Sándor: Vigasztalás

›
Én azt hiszem,hogy nincsen könny és bánat több a világon, mint dal és mosoly. Érzem: az égbolt végtelenségénél nem lehet mélyebb átok és pok...
2023. június 1., csütörtök

Reményik Sándor: Nagy dolgok árnyékában

›
Tragikus korszak hozott össze minket, Hegyóriások árnyékában álltunk, Erdőn az utat lámpással kerestük, Egymás lelkébe súlyokat dobáltunk. D...
2023. április 8., szombat

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk

›
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fe...
2022. július 20., szerda

Reményik Sándor: Kegyelem

›
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehete...
2022. június 30., csütörtök

Reményik Sándor: Két fény között

›
Szemközt a fiúmei kikötő, Elől a nagy világítótorony. Lobban, forog, forgó fénykévéit Futtatja végig a hullámokon. Hátam mögött a sziklarepe...
2021. október 23., szombat

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

›
Kétségbe esem sokszor én is A világon és magamon, Gondolva, aki ilyet alkotott: Őrülten alkotott s vakon. De aztán balzsamként megenyhít Egy...