Én azt hiszem,hogy nincsen könny és bánat
több a világon, mint dal és mosoly.
Érzem: az égbolt végtelenségénél
nem lehet mélyebb átok és pokol.
Nincs olyan mélység, melybe letekintve
ne küszködhetnél fölfelé megint,
s nincsenek csúcsok, melyeknek ormáról
csupa biztonság, erő int.
-Mondod, hogy hideg sötét lett a lelked,
mert rabul ejtett fagy, tél, alkonyat.
-Honnan van mégis csillag a szemedben,
hogy lehet az, hogy kezed simogat?
Ha elvesztetted élted nagy kincsét,
boldog voltál, míg tiéd lehetett,
s ha mosolyogtál, most már tűrve, csendben,
elhullatod minden könnyedet.
Mondhatod-e, hogy nem érdemes élni.
megátkozhatod addig sorsodat,
míg hálás szívvel meg nem simogattad
emlékeidben a virágokat?
A nap ritkán süt a völgy legmélyébe,
s kopár a napos bércek oldala:
a virág mégis mindenütt kinyílik
s ha el is hervad, száll az illata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése