Schmidt Lívia: Átjáró

Sokszor érzem: lebegek...

átjáró a föld felett -

a föld felett az ég felé,

hogyha bárki sejtené...

milyen ott - az ég alatt,

hol semmi nincs, de néhanap

hív a fény és húz az Otthon,

tenyeremben apró sorsom -

súlya - toll, hát lebegek...

átjáró a föld felett -

a föld felett az ég felé...

utolsó szó - Istené.

(A világ legmagasabb épületei.)

 forrás