Oldalak

2022. augusztus 23., kedd

Schmidt Lívia: Átjáró

Sokszor érzem: lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé,
hogyha bárki sejtené...
milyen ott - az ég alatt,
hol semmi nincs, de néhanap
hív a fény és húz az Otthon,
tenyeremben apró sorsom -
súlya - toll, hát lebegek...
átjáró a föld felett -
a föld felett az ég felé...
utolsó szó - Istené.

(A világ legmagasabb épületei.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése