Oldalak

2020. március 8., vasárnap

Weöres Sándor: A két nem

A nő: tetőtől talpig élet. 
A férfi: nagyképű kisértet. 
A nőé: mind, mely élő és halott, 
úgy, amint két-kézzel megfoghatod; 
a férfié: minderről egy csomó 
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó. 
A férfi — akár bölcs, vagy csizmavarga — 
a világot dolgokká széthabarja 
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
 címkék közt jár, mint egy patikában. 
Hiába száll be földet és eget, 
mindég a semmiségen át üget, 
mert hol egység van, részeket teremt, 
és névvel illeti a végtelent. 
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér, 
alkot s rombol, de igazán nem él 
s csak akkor él — vagy tán csak élni látszik — 
ha nők szeméből rá élet sugárzik. 
A nő: mindennel pajtás, eleven, 
csak az aprózó észnek idegen. 
A tétlen vizsgálótól összefagy; 
mozogj és mozgasd s már királya vagy: 
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő, 
oly férfit vár, kitől mozgásba jő. 
Alakja, bőre hívást énekel, 
minden hajlása életet lehel, 
mint menny a záport, bőven osztogatva; 
de hogyha bárki kétkedőn fogadja, 
tovább-libeg s a legény vérig-sértve 
letottyan címkéinek bűvkörébe. 
Valóság, eszme, álom és mese 
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse; 
mindent, mit párja bölcsességbe ránt, 
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát. 
A világot, mely észnek idegenség, 
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla; 
és végső, királynői díszruhája 
a meztelenség.

  (köszöntés nőnap alkalmából)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése