Nagy ember a tenger, nagyon nagy.
Minden gondolat súlya, mélye,
súlyosan mélyül hozzá mérve.
Emberként él, emberként érez,
nincsen fogható erejéhez.
Láttam, hajnalban a napot égre emelte:
izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra,
s ő, a tenger-ember, higgadtan a horizontra passzította.
Aztán, mint egy nagyapó, fecsegett, magyarázott,
mikor ölébe hulltak a hálás, ujjongó sirálysikoltások.
Van derűje, van humora.
Hangja némelykor nagydob, máskor fuvola.
Nyugalma is emberi, szelíd nyugtalanság.
Bőszült ember, hogyha felbosszantják.
Ó, mennyire ember!
Minden gondolat súlya, mélye,
súlyosan mélyül hozzá mérve.
Emberként él, emberként érez,
nincsen fogható erejéhez.
Láttam, hajnalban a napot égre emelte:
izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra,
s ő, a tenger-ember, higgadtan a horizontra passzította.
Aztán, mint egy nagyapó, fecsegett, magyarázott,
mikor ölébe hulltak a hálás, ujjongó sirálysikoltások.
Van derűje, van humora.
Hangja némelykor nagydob, máskor fuvola.
Nyugalma is emberi, szelíd nyugtalanság.
Bőszült ember, hogyha felbosszantják.
Ó, mennyire ember!
Nem békül, csak a maga szabta renddel.
A partja, amilyennek ő akarja. -
Nem a hajókért van, a hajók születtek érte,
s belevész, ki másképpen remélte.
A partja, amilyennek ő akarja. -
Nem a hajókért van, a hajók születtek érte,
s belevész, ki másképpen remélte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése