Kányádi Sándor: A tenger

Nagy ember a tenger, nagyon nagy.
Minden gondolat súlya, mélye,
súlyosan mélyül hozzá mérve.
Emberként él, emberként érez,
nincsen fogható erejéhez.
Láttam, hajnalban a napot égre emelte:
izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra,
s ő, a tenger-ember, higgadtan a horizontra passzította.
Aztán, mint egy nagyapó, fecsegett, magyarázott,
mikor ölébe hulltak a hálás, ujjongó sirálysikoltások.
Van derűje, van humora.
Hangja némelykor nagydob, máskor fuvola.
Nyugalma is emberi, szelíd nyugtalanság.
Bőszült ember, hogyha felbosszantják.
Ó, mennyire ember!

Nem békül, csak a maga szabta renddel.
A partja, amilyennek ő akarja. -
Nem a hajókért van, a hajók születtek érte,
s belevész, ki másképpen remélte.

Különleges lépcsők

Cserepes élővirágokkal 'mozaikozott' és tényleges mozaikkal ellátott; festett; poszterrel beragasztott; végül érdekesre tervezett lépcsőkről készült képek sorát láthatod alább.

Szeretet

"Az éhség a legfontosabb érzés, amit ismerünk. Az első lecke, amit megtanulunk. De az éhséget könnyen lehet csillapítani, kielégíteni. Létezik egy másik erő, egy másfajta éhség, az olthatatlan szomjúság, amit nem lehet megszüntetni. Léte ad célt létünknek, ettől vagyunk emberek. Ez az erő a szeretet."

Idézet A Kór című filmből